PODCASTok

Gyerekkorom óta be nem áll a szám. A családi legenda szerint másfél évesen már komolyan szavaltam József Attila Medáliák versének első etapját.

Elefánt voltam, jámbor és szegény,
hűvös és bölcs vizeket ittam én,
a dombon álltam s ormányommal ott
megsímogattam a holdat, a napot,

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,
a zöld cincért, a kígyót, a kovát, -
most lelkem: ember - mennyem odavan,
szörnyű fülekkel legyezem magam - -

Mivel rengeteg dolog érdekel, és a nap nekem is csak 24 óra, ezért rendszeresség nincs a podcastekben, sőt, jelenleg mindkettő szünetel, mert nem rég született meg a kisfiam, és most ő az első, de igyekszem mindkettő platformon felvenni a fonalat lassacskán.

Addig is hallgasd a régebbi részeket, időtállóak. :)